LetraA padlas: Act II: Fenyev…

aki többre képes az embernél. Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre. Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm. Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értek még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a jel, ami szól, de a hang, ami hív. még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek. Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm. Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim...